Vízkereszttől Húshagyó keddig

A farsang Vízkereszttől (január 6.), a változó dátumú Húshagyó keddig tart. Másnap – Hamvazó szerdán – „begyött a böjt” és megkezdődött a Húsvét vasárnapig tartó Nagyböjt. A karácsonyi ünnepkör után a farsanghoz kapcsolódódik a leggazdagabb jelesnapi szokáshagyomány. Ezek közül a baromfifej leszakítás (kakasütés, gúnárnyakszakítás) tűnhetne a leginkább témába vágónak, de nem kell elszörnyednünk, akad ennél békésebb és közvetlenebb asszociáció is.

Hajdan sem úr, sem szolga nem lehetett biztos abban, hogy a zord tél után újra lesz tavasz, meleg és fény. Újra lesz friss kenyér és pacsirtadal. A depresszió nem újkori találmány, szenvedtek tőle hajdan is. A magára hagyott, elbizonytalanodott lélek ugyanúgy menekült a mértéktelen evés, ivás menedékébe, akárcsak ma. Az elbizonytalanodás a téli sötétséggel lopódzott a szívekbe. Az egyház első válasza erre Jézus születésnapjának decemberre tétele volt (Kr.u. 350), amivel részben ki is védte a makacsul továbbélő antidepresszáns pogány ünnepek lélekzavaró hatását. Az újra elcsüggedők Háromkirályok napján (Vízkeresztkor) kaptak új biztatást. Megerősítést Jézus születéséről és a gyeplő meglazítását.

Elkezdődhetett a farsang, amire nagy szüksége volt a középkor meggyötört népének. A bajokat tetézendő a 14. század elejétől a Nap energiája csökkenni kezdett, lehűlés kezdődött. A lehűlést csak fokozta az 1347-ben kezdődő nagy pestisjárvány, ami elnéptelenítette Európát, ezért csökkentek a meleget elnyelő, kisugárzó szántóterületek is. Kialakult az 19. század közepéig tartó középkori „kis jégkorszak” a maga hosszú és fogvacogtató teleivel. Temesvári Pelbárt (~1435-1504) és a Duna jegén királlyá választott Mátyás király (1458-1490) élete ennek a lehűlésnek a zord időszakára esik és erre a történelmi időszakra esik a farsang tombolása is.

Mátyás hitvesével, Beatrix királynővel a királyi udvarba érkezett az itáliai karnevál szelleme is. Szakácsai, cukrászai pedig elhozták Nápoly környékének gazdag konyhaművészetét és a farsang legjellemzőbb ételét: a fánkot. 

A fánk a legenda szerint Frau Krapfen bécsi péközvegy nevéből származik, aki véletlenül találta fel. Elvétette egy bosszússágában eldobott maréknyi kenyértészta célzását és az forró olajba esett. A fánk dél-német, osztrák, észak-olasz neve ugyan Krapfen, de a legendáról csak annyit, hogy sógoraink igen leleményesek.