Mintegy 1800 évvel ezelőtt , 272 táján Patara városában egy nagyon gazdag embernek fia született, akit Nikolaosznak nevezett el. A fiúcska szépen cseperedett, ám még kisgyermek korában nagy csapás érte: Patara városában járvány tört ki, és elveszítette a szüleit, árvaságra jutott. Nagybátyja, a patarai püspök vette hát magához, így nem csoda, hogy a kis Nikolaosz is csakhamar papnak állt, és kolostorba vonult. Pedig megtehette volna, hogy fényűző, nagyvilági életet éljen, hiszen szülei után óriási vagyont örökölt. Ő azonban úgy döntött, egész másra fogja használni ezt a rengeteg pénzt...

Élt Patara városában egy elszegényedett patarai nemesember, aki sehogy sem tudta kifizetni az adósságait, így koldusbotra jutott. Volt három szép leánya is, de a nagy szegénységben elköltötte az ő hozományaikat is, és már a betevő falatot sem tudta megszerezni a számukra. Miklósnak megesett a szíve az öregen és a három leányán, így aztán elhatározta, hogy segíteni fog rajtuk: egy éjszaka titokban a házukhoz lopódzott, s a félig nyitott ablakon egy erszény aranyat dobott be a házba a legidősebb leány számára. A következő éjszakán a második leánynak dobott be aranyat, hogy hozományuk összegyűljön, és férjhez mehessenek. Ők persze nagyon kíváncsiak lettek, ki lehet ez a titokzatos jótevő. Ezért a harmadik éjszakán, amikor a harmadik leánynak dobta be a kis zsákot az ablakon, kilesték. Miután meglátták, hogy ki ő, hálából mindenkinek elhíresztelték a nevét.

Miklós később is segített, akinek csak tudott. Ő maga a kolostorban szegényesen, szűkölködve élt, de másokkal mindig bőkezű volt. Különösen a gyermekeket szerette, s úton-útfélen megajándékozta őket. Jótéteményei miatt az emberek hamar megszerették, és Patara püspökévé választották. Mikor elérkezett a keresztényüldözések szörnyű ideje, Miklóst is elfogták, ám ő csodával határos módon kiszabadult. Hosszú életében még sok csodás esemény történt vele, maga a "halála" is igen különös volt: angyalok ragadták el magukkal az égbe ezt a csodálatos, nagylelkű adakozót, aki azóta is a mi Mikulásunk.