Az utolsó vacsora alkalmával megkérte Jézust: "Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég lesz nekünk." Jézus eképpen válaszolt: "Már oly régóta vagyok veletek, és nem ismersz, Fülöp? Aki engem látott, az Atyát is látta! Legendája szerint Hierapoliszba ment téríteni. Ellenségei el akarták veszejteni, ezért éjszaka egy zöld ággal jelölték meg a házát, ahol megszállt. Az Isten angyala reggelre az összes házat zöld ággal díszítette föl. Végül Hierapoliszban szenvedett vértanúhalált.

Fülöp Andrással Szkítiában térít, ezért képe megtalálható a magyar Szent Koronán, jelezve számunkra a szkíta- magyar "leszármazási ágat", és főképpen azt, hogy a magyar nép nem csak ezer év óta keresztény. Az ifjabbik Jakab, Alfeus fia a kilencedik a tanítványi sorban. Az "Úr testvérének" szokták nevezni.

A hagyomány Jézus unokatestvérének, és Tádé apostol testvérének tartotta.. Róla sem tudunk sokat, de az bizonyos, hogy esszénus, azon belül is a nazireusok közé tartozott. Soha nem evett húst, nem ivott alkoholt, rendszeresen böjtölt, és haját kettéválasztva hordta. Az esszénusok vagyonközösségben éltek, kivonulva a pusztába. Feladatuknak Jézus Krisztus eljövetelének előkészítését tekintették, és az emberek felkészítését, hogy be tudják fogadni a Krisztus impulzust. A keresztelés náluk többszöri és zárt rituálé volt (míg Keresztelő János egyszer keresztelt és nyilvánosan).

Egy nap csak egyszer ettek, közösen. A beavatásuk során azt a 42 nemzedéket látták meg, akik előkészítették Jézus fizikai testét. Jakab az esszénusok vezetőjeként tevékenykedett. A pükösdi események után ő lett Jeruzsálem első püspöke. "Igaz" Jakabnak nevezték, és a nem keresztény zsidók is tisztelték. Kr. u. 62-ben elfogták a mózesi törvények megszegése miatt, és megkövezésre ítélték. A templom tetejére állították, és felszólították, hogy tagadja meg Jézust. Mivel nem tette, a mélybe taszították, és utána agyonverték. Egy posztókészítő az ollójával szétzúzta a fejét. Attribútuma is ez a szerszám lett.