Korond erdélyi falu a mai Romániában, Hargita megyében. A Sóvidék legnevezetesebb települése, iparművészeti, idegenforgalmi és művelődési központja.

Korond nevezetességei

- Vasas borvízforrások

- A régi római katolikus templom

- Unitárius templom

- Falumúzeum

- Egykori Korondfürdő, mai Árcsó

- Aragonit bánya

- Faragott székelykapuk

A korondi fazekasság története:

Korondon a fazekasságnak ősi hagyományai vannak a középkortól nőtt iparággá.

Az első írásos adat a fazekasságról 1613-ból származik, amikor az udvarhelyi fazekas céh, kontárkodással vádolja a korondiakat. Az udvarhelyi mesterembereket rendelet védte, így Korond szorult helyzetbe került. I. Rákóczi György 1643-ban, majd Apafi Mihály 1682-ben rendelettel oltalmazza a székelyudvarhelyi fazekasság termékeit, a korondi s Korond környéki falvak fazekasainak ún. „kontártermékei” ellen. Az eladási tilalmat azonban a korondiak folyamatosan megszegték. A vörös, máztalan edények mellett a „cserepesek” kályhacsempéket is előállítottak . Korondon a legrégebbi, évszámmal ellátott csempe 1667-ből származik. A máztalan, olcsó cserépedényekkel a korondiak Csík kivételével, az egész Székelyföldet és a szász megyéket is ellátták.

1750-ben gróf Gyulaffy László, Erdély udvari kancellárja, korondi birtokos, biztosítja a korondi fazekasoknak, hogy évente 4 vásárt tarthassanak Korondon, ahol szabadon árusíthatják termékeiket.

1820-ban korondon már ötven fazekas dolgozott. A XIX. század végén megjelennek az olcsó mázas edények. 1893-ban Székelyudvarhelyen kő-és agyagipari szakiskola nyílik, ahol több korondi is tanul. A mázas edény gyártásának technológiája viszonylag rövid idő alatt egész Korondon is elterjedt. A fazekasok száma 1893-ban már 367-re emelkedett.

A korondiak a máz nélküli edényeknek is sokféle változatát készítették, melyek jól bevált főzőedények voltak az akkori cserepes tűzhelyeken. Néhány ezek közül: puliszkafőző fazék, káposztafőző fazék, tejfőző edény, szilvaízes edény, kalákák, lakodalmak, torok alkalmára vékás edényeket.

Korondon a fazekasok mindig nagy számban éltek. Számuk az évek folyamán általában 100-400 között változott. Ma 600 körül van az ipari engedéllyel rendelkező fazekasok száma. A többségükben gazdálkodó felszegiek, „kurtaharisnyásoknak” gúnyolták régebben őket, mivel a korong hajtásától elkopott-kifoszlott a székelyharisnyájuk szárának az alsó része.

Korond a két világháború között a fazekas központok „sárkovácsainak” befutó helyévé vált. A kerámia az egyik legkifizetődőbb üzletnek bizonyult. kapott. Korondon is egyre jobban elterjedtek a „népies”, „magyaros” minták.

A II. világháború éveiben a korondi fazekasok nyugat felé is messze „elonyomultak”, egészen Ausztria határáig.

A kerámiatermékek híre messze túlnőtt az évek folyamán, Európa határán.

 A magántermelők az öt kontinens majdnem minden országába eljuttatják (különösen 1989 után) termékeiket, de az 1962-1989 között virágzó üzemi termelés is sok országot meghódított.