Karácsonyi népszokásaink

Luca székének készítése

A magyar néphagyományban Luca napja a rontó nőalaké – boszorkányé. A legtöbb babona, hiedelem, varázslás hozzá kötődik. Azt tartják, hogy ilyenkor szabadon garázdálkodnak a gonoszok. Az év egyik legsötétebb napja kiváló alkalmat teremtett a jóslásokra, boszorkányűzésre. Ezen a napon bizonyos női munkákat tiltottak, például nem volt szabad fonni. Ha ezt megszegték, Luca kóccá változtatta a fonalat, és az asszonyokhoz vágta az orsót. A háznál eldugták a söprűket, hogy Luca ne tudjon elrepülni vele. Luca napján fehér lepedőben, bekormozott arccal ijesztgették a fiúk a lányokat.

Ehhez a naphoz kötődik a legismertebb hagyomány is, a Luca-szék készítése. A széket 13-án kezdték el faragni, úgy, hogy minden nap csak egyetlen műveletet lehetett elvégezni rajta, ám szentestére készen kellett lennie. Aki az éjféli misére magával vitte és ráállt, megláthatta, ki a boszorkány. Sok helyen a lányok ezen a napon 12 gombócot főztek, s mindegyikbe egy férfi nevét rejtették. A hiedelem úgy tartotta, az a férfi lesz a lány férje, amelyiknek a nevét rejtő gombóc legelőször jön föl a víz színére.

Karácsonyfa állítás

Ha hinni lehet a feljegyzéseknek, akkor az első karácsonyfát a freiburgi pékcéh inasai állították a város kórházában még a XV. században. A hagyományosan pirossal ékesített karácsonyfa átvitt jelentése az életfa, a természet évről-évre megújuló körforgása. A fán látható girland a paradicsomi rosszra csábító kígyót jelképezi, az alma a tudás fájáról szakasztott gyümölcsre emlékeztet (ennek mintájára alakultak ki később a piros, arannyal díszített üveggömbök), a gyertyák pedig a fényt, a napot, a keresztény felfogás szerint Jézust szimbolizálják. A karácsonyfát hagyományosan Vízkeresztkor (január 6.) szokás lebontani..

Kántálás

Elsősorban a felnőttek jártak kántálni este, az éjféli óráig. Kántálásnak nevezték a karácsonyi énekes, verses köszöntőt. Az elnevezés a köszöntő énekes jellegére utal, mivel énekkel köszöntötték a ház lakóit.

Betlehemezés

Jézus születésének történetét bemutató, ma is élő, egyházi eredetű népi játék. Szereplői általában pásztoroknak öltözve, házilag készített jászollal vagy betlehemi kistemplommal járnak házról házra. Szent énekekkel, tréfás párbeszédekkel elevenítik fel Jézus születésének eseményeit

Regölés

István napjától, december 26-tól újévig jártak a regösök. A regölés lényegében természetvarázsló énekmondás, köszöntés – bőségvarázsló, párokat összeboronáló, adománygyűjtő szokás volt. Különféle énekeket adtak elő, és jókívánságokat mondtak a ház lakóinak.