Karácsonyi asztal

A karácsonyi asztalra, köré, mellé helyezett tárgyaknak a néphit különösen nagy jelentőséget tulajdonított. A karácsonyi asztalra terített abroszt a tavaszi munkák kezdetekor vetőabrosznak használták, hogy a termés bő legyen. Kenyérsütéskor a teknő letakarására sütőabroszként használták, hogy a kenyér megkeljen.

Az asztal alá legtöbbször széna, szalma, termény magvak kerültek. Az ünnep elmúltával a termény magvakat a baromfinak adták, hogy több legyen a tojás. A szénát megetették az állatokkal a szalmát pedig alájuk vetették, hogy egészségesek legyenek.
A szalma házba kerülésének másik oka, a betlehemi jászolra való emlékezést szolgálta. A család munkavégző eszközeit is az asztal közelébe helyezte, hogy a következő évben hatékonyabban tudjanak vele dolgozni.
A karácsonyi asztalt legtöbbször vízkeresztkor szedték le.

A karácsonyi asztalra helyezett ételeknek különös jelentőséget tulajdonított a néphagyomány. Mind a család egészségét volt hivatott megőrizni.
A karácsonyi ételek étrendje böjtös volt, de sokat és sokfélét ettek, hogy a következő esztendőkben elegendő ételük legyen.
Úgy gondolták, ha karácsonykor halat, tököt, mákos tésztát, babot, bors, lencsét esznek akkor a következő évben sok pénzük lesz.
Jász-Nagykun-Szolnok megyében a böjti ebédhez 7 fogás tartozott- pálinkaivás, fokhagymanyelés, habart bableves, mézes-mákos csík, aszalt szilva, aszalt alma, süt tök, dió.

Pereszlényben karácsonyi vacsora 21 féle eledelből állt össze hal, bableves, mákos guba, derelye, túrós galuska, ostya, dió, alma, fokhagyma, vöröshagyma, méz, aszalt szilva, bors, szőlő, sült tök, fehér kenyér, mákos és diós kalács, bor, pálinka.
A családtagoknak mindenből kellett enni-inni. Első fogásként az ostyát mézzel, borssal, fokhagymával ették, amit az alma követett. Annyi felé vágták, ahány családtag volt, hogy továbbra is összetartsanak.

A karácsonyi dióevés mindenütt szokás volt. A dióval teli tálat a család körül ülte, majd sorban mindenki választott. Az ép egészséges dió jó egészséget, míg a sérült rossz dió betegséget jelentett.
A dió jelentette a gyerekeknek a játék örömét. A földre tett diót körül állták. Sorban gurították a diójukat és akié eltalálta ezé lett a kitett dió. Ha nem sikerült a találat az ő diója is a földön maradt. Célbadobásra is jó szolgálatott tett a dió.
Ha beletalált a kosárba jutalma egy másik dió lett.

A karácsonyi ételek maradékát a "karácsonyi morzsát" nagy becsben tartották, mágikus gyógyító eljárásokra használták. A Palóc szokás szerint a morzsát egy zacskóba kötve az istállóba akasztották, hogy az állatokat megvédje a rontás ellen.
Sok helyen minden étkezésnél a gazda az ételekből egy keveset külön tányérra tett, a halottak az égi madarak számára.