Karácsonyfa állítás

Ha hinni lehet a feljegyzéseknek, akkor az első karácsonyfát a freiburgi pékcéh inasai állították a város kórházában még a XV. században. A hagyományosan pirossal ékesített karácsonyfa átvitt jelentése az életfa, a természet évről-évre megújuló körforgása. A fán látható girland a paradicsomi rosszra csábító kígyót jelképezi, az alma a tudás fájáról szakasztott gyümölcsre emlékeztet (ennek mintájára alakultak ki később a piros, arannyal díszített üveggömbök), a gyertyák pedig a fényt, a napot, a keresztény felfogás szerint Jézust szimbolizálják. A karácsonyfát hagyományosan Vízkeresztkor (január 6.) szokás lebontani..

Kántálás
Elsősorban a felnőttek jártak kántálni este, az éjféli óráig. Kántálásnak nevezték a karácsonyi énekes, verses köszöntőt. Az elnevezés a köszöntő énekes jellegére utal, mivel énekkel köszöntötték a ház lakóit.

A terített asztal

A karácsonyi asztal a néphagyományban fontos szerepet játszott az ünnepkor. Mind az asztal díszítésének, mind az étkezésnek szigorú rendje volt. E napon az asszony nem álhatott föl az asztaltól, amíg az étkezés tartott. A feltálalt fogásoknak mágikus erőt tulajdonítottak. Az asztalra gabona magvakat helyeztek, ebből adtak a baromfiaknak, hogy jól tojjanak, az asztal alá pedig szalmát tettek, annak emlékére, hogy Jézus jászolban született. Az étkek közül előnyben részesítették azokat, amelyektől bőséget, jó termést reméltek. Ezért alakult ki a mák, a dió, a hal (a halpikkely miatt), a bab, a borsó, a lencse kultusza a karácsonyi fogások közt. Később nyugati hatásra a pulyka vagy a borleves is elterjedt. 

A mézzel készült bábok az élet édességére emlékeztettek. Régen a kalácsból, almából az első falatokat szétosztották egymás között azt jelképezve, hogy a család mindig összetartson. Sok helyen este az asztalt nem szedték le, hogy ha a kis Jézus betérne éjszaka hozzájuk, éhen ne maradjon. A karácsonyi asztal terítéke mindig fontos volt eleink életében. A karácsonyi abroszt az év során legtöbbször vetőabrosznak használták (ebből vetették az első gabona magvakat, hogy bő termés legyen). Mára a terítésnek nincsenek hasonló szabályai, pusztán a háziasszony jó ízlésére van hagyva, mikén teríti meg az ünnepi asztalt.