Január 6-a a vízkereszt napja hagyományosan a karácsonyi ünnepkör lezárása és a farsangi időszak kezdete volt. Sok országban ez a karácsonyfa lebontásának napja. Az ünnep előestéjén szentelik meg a szentelt vizet és a tömjént a katolikus papok a templomokban. Az emberek felírták a három napkeleti király nevének kezdőbetűjét a házuk ajtajára. Egyes országokban ma is élő szokás, hogy megajándékozzák a gyerekeket az éjjel az ajtó elé vagy ablakba tett csizmájukba rejtett édességekkel, amit a „háromkirályok” vagy a „jó boszorkány” hoz nekik.

A katolikus templomokban a vízkereszt utáni második vasárnap olvassák fel a papok a Jézus első csodatételéről, a kánai menyegzőről szóló evangéliumi részt. Ezen a napon régen a hívők egy-egy magánházban is összegyűltek és eljátszották a kánai menyegző történetét, majd együtt elfogyasztották a vendégek által hozott étel- és italajándékokat.

Január 1-jén szokás volt újévi jókívánságokat mondani házról házra járva, amiért a háziak almával, dióval kínálták a köszöntőket. Újévkor az egész év sikerét igyekeztek biztosítani különféle kellemes dolgok végzésével. Azt gondolták, hogy ami újév napján történik az emberrel vagy amit cselekszik, az egész évben ismétlődni fog. Aki újévkor korán reggel megmosakodott a kútnál, hogy egész évben friss volt. Aki pedig hajnalban elsőként húzott vizet a kútból, az szerencsét hozó „aranyvizet” merített, amiből a családtagokat is megitatták. Nagyon fontos volt a jó cselekedet az év első napján. Ugyanakkor sokféle tiltás is létezett.

Január 6-a, vízkereszt napján általános szokás volt, hogy a katolikus papok a házakat is meghintették a szentelt vízzel (házszentelés). Ezenkívül elterjedt népszokás volt a „csillagozás”, amikor gyerekek jártak körbe a faluban csillaggal a kezükben és a kis Jézusról szóló énekeket énekeltek. Ez egyes magyarlakta vidékeken még a mai napig is létező szokás.

Január 22-én, Szent Vince napján a szőlőtermesztő falvakban sok helyütt úgynevezett vincevesszőt vágtak, amit a szobában vízbe állítottak. A kihajtott vesszőkből jósolták meg a következő év termését. Ezen a napon a gazdának sok bort kell innia, hogy bő legyen a termés. Ha Vince napján szép, napos volt az időjárás, akkor jó bortermést reméltek, rossz idő esetén viszont gyenge szüretet jósoltak. Ezzel ellentétben, ha három nap múlva, január 25-én, a „pálforduló” (Szent Pál megtérése) napján sütött a nap, akkor a néphit szerint még hosszú kemény télre kellett számítani.

A magyar népi mondóka a január hónapot a következőképpen jellemzi:

Pálnak fordulása

Fél tél elmúlása

Piroska napján a fagy

Negyven napig el nem hagy.

Ha fénylik a Vince,

Megtelik a pince.

A ködös január

Nedves tavasszal jár.